Ezzel a derűt sugárzó képpel szeretném útjára indítani az oldalamat. A szép vonzza a tekintetünket. A nyár eleji üde zöld lombkorona, majd a színessé vált levelek és a hidegebb évszak fehér köntösét magára öltő erdők mind csodásak, de most a virágos faág látványát szeretném kiemelni. Miért fontos ez nekem? A fénykép készítésénél még nem tudtam, hogy egyetlen képbe belesűríthető mindaz amiről írni szeretnék, és ami a magját képezheti a lelkigondozói, egészségmegőrző/helyreállító tevékenységemnek. Hogy kapcsolódhat a virágos ág ezzel? A virágzás fogalmán keresztül. Átvitt értelemben a virágzást egy pszichológiai jelenségnek, állapotnak tartjuk. Ahogy az egészséges növény szárba szökken, hajtást hoz és kivirágzik, úgy mi emberek is virágba borulhatunk. Gyönyörű hasonlat. A virágzás egy többrétegű fogalom, és mint állapot akkor valósul meg, ha megéljük a jót a mindennapok során, szeretjük amit csinálunk, tevékenységeinket odaadással végezzük, mély kapcsolataink vannak, jelentést és értelmet találunk az életben, magunkat ismerjük, az erősségeinket a gyengeségeinkkel együtt, és tehetségünket igyekszünk úgy használni, hogy sikerre juthassunk általa. A virágzást anyanyelvűnkön a kiteljesedés szóval fejezhetjük ki a legtalálóbban. Arra hívlak, hogy tegyünk lépéseket ebbe az irányba. Erősítsük meg az élet szépségébe, jóságába, igaz mivoltába vetett bizalmunkat. Három olyan alapérték ami kerekebbé teheti az életünket és ami kerek az ép, egész, jól működő, vagyis egészséges.